Nemrég zártam sikeres vizsgával az IMT (Integrált Manuális Terápia) 2 éves képzést, ennek kapcsán pár gondolatom támadt, amit megosztanék.
Sokan ismertek annyira, hogy tudjátok imádok tanulni és mélyen hiszek az élethosszig tartó tanulás elméletében. De annyi jógás képzés után miért pont ezt kezdtem el tanulni, ami látszólag teljesen más? Mi volt az, ami annyira vonzóvá tette, hogy 2 évre elköteleződjek?
– először is az oktatók hitelessége, a profi és jól felépített tematika
– aztán, hogy az elejétől kezdve nagy hangsúlyt kaptak az anatómiai ismeretek, amit a jógaoktatásban is szerettem volna elmélyíteni
– célom volt, hogy fejlesszem a palpációm, miután levizsgáztam fasciális jógaterápiából szerettem volna többet és még hatékonyabban segíteni mozgásszervi problémákon
– ezért olyan képzést kerestem, ahol nemcsak az elmélet hangsúlyos, hanem a gyakorlat is
– végül, mivel az oktatók sikeres terapeuták, biztos voltam benne, hogy hasznos tanácsokkal látnak majd el, ha elindulok ezen az úton.
2 év alatt 12 modult teljesítettem és a várthoz képest még egyebeket is kaptam:
– olyan azonnal hasznosítható tudást, amit már az első modul után nagy hatékonysággal tudtam alkalmazni – szerintem ez ritka kincs!
– több területen teljesen új ismereteket, új összefüggéseket, de minden tekintetben alapos és mély tudást
– egy szemléletet, miszerint minden embert egy külön univerzumként és egészként kell vizsgálni, nem csupán a részekre vagy a fájdalmas területre koncentrálva
– pontosságot, tárgyilagosságot a vizsgálatnál
– a mérések/tesztek jelentőségét a diagnózisban
– célok kitűzését a terápiás munkában és nyitott elmét, hogy mindig aszerint dolgozzam, amit aktuálisan látok, nem beleragadva egy korábbi diagnózisba
– az elejétől fogva sok-sok tapasztalatot és bíztatást, hogy a tanultakat azonnal hasznosítsam.
Mindezért meg kell dolgozni, ez nem egy olyan tanfolyam, amin elég „ott lenni”. Ez egy olyan tanfolyam, amire kő keményen tanulni kell és folyton azt érzed, hogy mennyi minden van, amit még nem tudsz. De ez a szépsége is, mert közben folyamatosan azt érezheted, hogy most valami rendkívüli történik veled…
Végül egy szubjektív, de nem elhanyagolható tény: szuper volt a társaság! Nem is hinnétek, mennyit segített a közös tanulás….meg persze a jóízű beszélgetések, hasznos megosztások és nem utolsó sorban a felejthetetlen ebédek! 
